Megérkezett 8000 kilométeres biciklitúrájáról Szinyákovics Béla. Péntek délután pezsgővel fogadták barátai és számos érdeklődő is köszöntötte. Nem egy elgyötört, fáradt emberrel találkoztunk, Béla most is a szokásos optimista vehemenciával mesélt kalandjairól.

Pedig az út nem volt könnyű. A három hónap alatt az egykori bányász csak saját magára számíthatott. Az egész napos tekerés után többnyire kamionos parkolókban hajtotta álomra a fejét. Ágyban alig tucatszor aludt. Lahtiban a pécsi Finn-Magyar Társaság szállásolta el.

Az északi országokban téli időjárással, jeges szélviharokkal küzdött. Itt volt a holtpont, Béla itt érezte, hogy feszegeti a teljesítőképessége határait. A metsző hideg miatt órákig tartott a tíz perces sátorállítás.

Nyelvtudás és komolyabb technikai eszközök híján is célba ért a Mikuláshoz, ahol átadta a meghívólevelet a komlói gyerekek nevében.

Nagyobb sérülések és defektek szerencsére elkerülték, gumit Svédországban cserélt Jegesmedvelökő nevű járgányán. Az elsőt tette hátra és a hátsót előre…

Kamionosok, autósok és olasz, lengyel biciklisek egyaránt megállították, fotózták, beszélgettek vele.

Béla jobban érzi magát, mint valaha. Sajnálja, hogy véget ért a küldetés, hiányozni fog a hangulat, hogy felkel reggel és eléri az aznapra kitűzött célt. A biciklizés külön világ, fizikailag és mentálisan doppingolta a hatalmas távolság.

Még szinte haza sem ért, de már újabb terveket dédelget: „jó lenne Európa legnyugatibb pontjára, Portugáliába elgurulni”.

Fotó: DÖKE Túrakerékpáros Szakosztály