A szakértők által kidolgozott új módszer hatékonyan változtatja az őssejteket inzulintermelő sejtekké.

A Washington Egyetem kutatóinak kísérlete során az így nyert sejtekkel beinjekciózott cukorbeteg egerek némelyike több mint egy évre képessé vált a vércukorszint megfelelő szabályozására, így gyakorlatilag meggyógyult. Ahogy Jeffrey R. Millman, a kutatás vezetője elmondta, az egerek kezdetben rendkívül súlyos állapotban voltak, vércukorszintjük meghaladta az 500 mg/decilitert, ami emberek esetében akár halálos is lehet. A sejtek beadása után azonban két héten belül normalizálódott a glükóz vérbeli mennyisége, és utána hosszú hónapokig így is maradt.

Ugyanez a kutatócsoport már évekkel ezelőtt kidolgozott egy módszert, amellyel emberi őssejteket a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeivé lehet alakítani. Ezek a sejtek aztán a vérben glükózzal találkozva inzulint kezdtek termelni. A korábbi megoldás azonban csak nagyon korlátozottan bizonyult működőképesnek, és nem volt alkalmas arra, hogy hatásosan kezelje a cukorbetegséget az egerekben.

Az azóta kidolgozott új technikával azonban hatékonyabban valósítható meg a sejtek átalakítása, és ezek a sejtek jobb hatásfokkal is működnek közre a vércukorszint szabályozásában. Ahogy Millman elmondta, az őssejtekből való sejtgyártás egyik gyakori problémája, hogy miközben béta-sejteket, idegsejteket vagy éppen szívizomsejteket akarunk létrehozni, egy csomó olyan sejt is létrejön, amire nincs szükség. A béta-sejtek esetében például tömegével keletkeznek másfajta hasnyálmirigysejtek és májsejtek.

Ezek ugyan az egerekbe jutva nem okoznak károkat, de nem is tesznek semmit a vércukorszint csökkentése érdekében. Tehát minél több egyéb sejt keletkezik egy ilyen módszer során, annál kevésbé lesz hatékony a terápia. Egy emberi cukorbeteg esetében körülbelül egymilliárd béta-sejtre van szükség egy működő gyógymódhoz, és ha a keletkező sejtek a negyede májsejt, az azt jelenti, hogy 33 százalékkal több sejtet kell előállítani, ami 33 százalékkal bonyolultabbá teszi a betegség kezelését, folytatja a szakértő.

Az új generációs technikával azonban jelentősen kevesebb az egyéb sejt a végeredményben, és a létrejövő béta-sejtek jobban működnek a korábbi verzióknál. Ez annak köszönhető, hogy az új módszer során külön hangsúlyt fektettek a megfelelő citoszkeleton, a sejtek belső váza alakulására, amely azon túl, hogy formát ad sejteknek, a környezettel való interakciók alakulásában is kulcsszerepet játszik.

Millman elmondása szerint korábban sokkal véletlenszerűbben ment ezen interakciók szabályozása: igyekeztek különféle fehérjékkel és más molekulákkal „megszórni” a sejteket, majd megnézték, hogy azok megfelelően működnek-e. Az elmúlt évek során azonban új információk derültek ki a sejtek és a környezet közti kapcsolatokról, és kiderült a citoszkeleton ebben játszott szerepe, így ennek szabályozása révén az egész folyamat célirányosabbá vált.

A módszer nagy előnye, a már említetteken kívül, hogy sokféle forrásból származó őssejten alkalmazható, ami jelentősen megkönnyítheti a potenciális terápia további tanulmányozását, és esetleges elterjedését is. A megoldást ugyanis még alapos vizsgálatoknak kell alávetni, mielőtt embereken is bevethetőnek ítélik. A következő fázisban nagyobb állatokon és hosszabb távon fogják vizsgálni a terápia hatásosságát és kockázatait, illetve a sejtátalakítás automatizálásán is dolgoznak annak reményében, hogy az egyszer valóban alkalmas lesz a cukorbetegek millióinak kezelésére.

Forrás: ipon.hu / medicine.wustl.edu / nature.com