A jelen gazdasági helyzetben, amikor az Egyesült Államok 52 százaléka rendkívül súlyos aszállyal küzd és szinte az egész kukoricatermés veszélyben van, az alábbi hír különös jelentőséggel bír. Az esőhiány az egész világ élelmiszerellátására hatással lesz, az árak pedig még magasabbra szökhetnek. Az éhínség egyre komolyabb problémát jelent és mind több országot érint. Egy normális világban az lenne logikus, ha az állam bátorítaná az önellátást, különösen ilyen nehéz időkben, ehelyett azonban a helyi önkormányzatok egyre őrültebb szabályokat vezetnek be, amik ellehetetlenítik a konyhakerteket saját otthonaink körül. Ez egyértelműen egy újabb törekvés a világ élelmiszerellátása feletti teljes hatalom megszerzéséért, hogy mindenki az államtól és a nagy élelmiszer-ipari cégektől függjön és idővel a világkormány engedelmes rabszolgájává váljon.

Az emberek éhesek, a gazdasági helyzet pedig egyre romlik. Az ilyen problémákra régen megoldást jelentett, ha az emberek megpróbáltak önellátásra törekedni. Amerikában így született a mára legendává vált Victory Gardens. Kanadában úgy tűnik, egyesek minden erejükkel azon vannak, hogy ellehetetlenítsék az önellátást.

Valami furcsa okból kifolyólag az Egyesült Államok és Kanada kormányai nem akarják lehetővé tenni az öngondoskodást, még az ember saját ingatlanán sem. Ami ennél is furcsább, hogy pont a kisebb hatalommal bíró helyi önkormányzatok kerülnek egymás után a média figyelmének középpontjába, az ingatlantulajdonosok jogainak folyamatos megnyirbálásáért, a mindenható helyi szabályzatok nevében.

Josée Landry és Michel Beauchamp, gazdasági és egészségügyi megfontolásból úgy döntöttek új kertet építenek városi otthonuk elé, a folyamat dokumentálására pedig egy blogot hoztak létre. Új hobbijukat „Rosa” névre keresztelték, Rosa Parks polgárjogi aktivista emlékére, aki nem volt hajlandó elfogadni az akkori kormány diktálta helyét a társadalomban.

A pár nem sejtette, hogy egy másik alapvető polgárjogért lesz kénytelen harcba szállni: az ételhez való jogért. Ahelyett, hogy hagynák, hogy kertjük virágozzon, örömet és egészséges termést hozva néhány embernek, a helyi önkormányzat ősztől be akar tiltani minden előkerti konyhakertet, így „Rosát” is „kigyomlálnák”.

Az otthoni kiskertek elleni támadás egyre nagyobb erővel folyik a fejlett országokban. Az Egyesült Államokban egy asszonyt 93 nap börtönbüntetéssel fenyegettek, mert paradicsomot termesztett előkertjében, Tulsában egy másik nő ellen bírósági eljárást indítottak, miután egy nap arra ért haza, hogy gyógy- és konyhakerti növényeit kiirtották saját kertjéből. Bizonyos esetekben hatalmi harcról van szó, és a hatóságok csak akkor hátrálnak meg, ha az ügy elegendő negatív médiafigyelmet kap. Miután a kedélyek kicsit csitulnak, a hatóságok visszatérnek és egy teljesen más jellegű, apró szabályzati vétség miatt perelik be áldozatukat.

A kanadai eset is hasonlóan zajlott. Az önkormányzat az előkerti (máshol konyhakertnek nevezett) kiskertekre vonatkozó helyi szabályzatra hivatkozott, ami szerint a növényzet nem haladhatja meg a 30 százalékot. Ki akarhat ilyen szabályt a Quebec-i Drummondville-ben? Nem kellene esetleg más szempontokat is figyelembe venni? Mint például azt a tényt, hogy az érintettek saját ingatlanáról van szó, a megtermelt zöldségeket a helyi közösségnek ajánlották fel nyereség nélkül, a kert esztétikus, olyannyira, hogy komoly visszhangot kapott a médiában szerte a világon és számos híres kertészeti weboldal is írt róla.

Az önkormányzat nemcsak a szóban forgó pár kertjét akarja megsemmisíteni, de komolyan fontolgatják, hogy minden konyhakertet betiltanak a jövőben. A javaslat szerint a már meglévő kertek maradhatnának, amennyiben megfelelnek a maximum 30 százalékos szabálynak.

A „Rosa” kert tulajdonosai napi 100-300 dollár közötti bírságra számíthatnak, amennyiben július 23-ig kertjük nem felel meg a szabályzatnak. A CBCNews szerint „a házaspár nem szándékozik eleget tenni a városi önkormányzat felszólításának.”

Szokás szerint a hatóságok valamilyen meg nem nevezett szomszéd általi homályos „bejelentésre” utalgatnak. Claude Proulx, az egyik városi vezető pedig „a városkép egységére” hivatkozott.

Michel Beauchamp azonban rendkívül jó viszonyban van szomszédaival, akik vele együtt élvezik a kert gyümölcseit. Elképzelni sem tudja, hogy bárkinek ellenvetése lenne a szép és finom kerttel kapcsolatban. „Imádják. Mindenki ledöbbent, hogy a friss zöldségeknek ilyen íze is lehet,” mondja Michel.

A szomszédokat a városi kertészpáros külsejében bekövetkezett változások is lenyűgözték. Michel és Josée együtt csaknem 50 kilót fogytak, amióta a saját kertjükben termelt zöldségeket és gyümölcsöket eszik.

Roger Doiron, városi kertészaktivista és blogger, a pár mellé állt a harcban és komoly akciót szervezett az ügy érdekében. A mai napig több mint 11.000 aláírás érkezett az általa indított petícióra.

Mellesleg Doiron volt az a személy aki Michelle Obamát az elnöki kert kialakítására bátorította. Amint azonban a kanadai kertről szóló cikk megjelent weboldalán, a több száz dolláros bírság kiszabásával fenyegető felszólítások elindultak.

Mi kell ahhoz, hogy a hajthatatlan önkormányzati uralom erejét megfékezzük? A fentiek alapján úgy tűnik az önkormányzatra nézve negatív média visszhang, sok feldühödött ember és a következő választás elvesztésének veszélye együttesen sokat nyomnak a latban. Michel és Josée szeptember 1-ig kaptak haladékot, amikor is a hatóságok döntenek majd az ügyben. Az aktivizmus működik.

Legalább a kert termését learathatják addig. Mi történik azután? Vajon az emberek elfeledkeznek a hatóságok eredeti szándékáról, hogy minden hasonló kertet betiltsanak? Ez a baj azzal, amikor elhalasztanak egy döntést. A hatóságok abban reménykednek, hogy a kedélyek lenyugszanak, a média pedig kivonul a képből.

Ne feledkezzünk meg az ügyről! A saját betevő falatunk múlhat ezen.

„Ha ez a kert illegális, akkor nyakig vagyunk a tudod miben.” – Roger Doiron.

Az alábbi videót egy barát készítette a kertről: Kattintson ide...

Forrás: idokjelei.hu

A kert blogja itt nézhető meg: Kattintson ide...