A tagadás nem egy stratégia… Nemrég összefutottam egy nyugállományba vonult diplomatával, aki büszkén mesélte, hogy ő találta ki a „hanyatlás kezelés” kifejezést, ami az 1945 utáni brit külpolitika központi feladata volt. „Sok kritikát kaptam,” meséli, „de azt hiszem a kifejezés hűen kifejezi akkori feladatunkat és szerintem jól végeztük a dolgunkat.” Egy mai amerikai diplomata, pláne politikus, soha nem merne hasonló nyilatkozatot tenni. Sajnos. Ha Amerika képes lenne nyíltan belátni, hogy globális hatalmának vége, sokkal egyszerűbb lenne racionális vitát indítani a helyzet kezeléséről. – Gideon Rachman, Financial Times

A társadalom felé közvetített domináns üzenet: Nézzétek, Amerika süllyed! Nincs mit tenni, fogadjuk el a helyzetet. Ilyen előfordul időnként a történelem során.

A Daily Bell helyzetelemzése

Régen volt, amikor legutóbb felfigyeltünk Gideon Rachman valamelyik írására a Financial Times-ban. Rachman szerint Amerika hanyatlása egyszerűen elkerülhetetlen és nem a háborúra szomjazás és monetáris összeomlás eredménye. Úgy gondolja egyszerűen fordult a kocka.

A mi véleményünk természetesen eltér ettől. Szerintünk Amerika problémáit Amerika, vagy még inkább a központi bankokat hatalmukban tartó elit családok csoportja és a háborúkhoz és egyéb vállalkozásokhoz szükséges pénzt készségesen előállító segítőik hozták Amerikára, akik egyik legfőbb célja a személyes szabadságjogok eltörlése és egy általuk irányított világkormány felállítása.

Ki ez az ember, aki ilyen elkerülhetetlennek hangzó bizonyossággal beszél Amerika végéről? Gideon Rachman 2006-ig a globális felmelegedés, az Európai Unió és hasonló álügyek egyik vezető szócsövének, a Financial Times-nak a vezető külpolitikai tudósítója volt. Cikkei leginkább az amerikai külpolitikára, az Európai Unióra és a globalizációra koncentrálnak valamint egy blogot is vezet az FT.com weboldalán. 2008 decemberében „És most a világkormány” címmel megjelent posztját számos blogger, köztük Alex Jones is az elit világuralmi terveinek bizonyítékaként említette.

Az olvasottak alapján értelemszerű, hogy Rachman kiszámított terv szerint, konkrét céllal írja cikkeit. Feladatai közé tartozik kihangsúlyozni a hatalmi elit domináns üzenetét a társadalom számára: „Amerika aranykora véget ért és semmi értelme ezért bárkit is okolni vagy javító intézkedéseket hozni az elkerülhetetlen megakadályozására.”

Természetesen Amerika hanyatlásával azonos ütemben erősödik az internacionalizmus. Amerika lakossága nagyon is útjában állt a globalista terveknek, mert az Egyesült Államok a globális kormányzás szempontjából kulturálisan disszonáns. Az országra a republikánus kultúra jellemző, erős libertariánus (szabadságpárti) táborral.

Amerika nem Európa, bár az internetnek köszönhetően az európaiak is kezdenek felébredni és egyre többen látják az egységes világrend sötét felhőként fokozatosan rájuk nehezedő elnyomását.

Eddig nem sikerült elvenni a „vörös államok” (hagyományosan demokrata) lakosságának fegyvereit, és ez nem a próbálkozás hiányának köszönhető. Ez a populista tábor bizonyos fokig még mindig hisz az individualizmusban és Amerika kivételes státuszában, ami problémát jelent a világkormányt bevezetni kívánó elitnek. Így lesz érthető a Financial Times alapozó munkájának fontossága.

Amerika hanyatlása természetesen nem az újságírók munkájának eredménye. Az országot alapos jogi támadásokkal törték meg és kötötték béklyóba egyre bővülő és fölösleges törvények és rendelkezések hadával.

Amerika bukásában fontos szerepe volt központi bankjának, a sávos adózásnak, a hadseregnek és az informatikai-ipari komplexumnak, ami úgy tűnik minden állampolgárt, főleg a törvénytisztelő réteget, mikrochippel akar ellátni.

Rachman persze másként látja a helyzetet:

„Az a hit, hogy Amerika vezető helyzete megdönthetetlen, tette lehetővé az adósságplafon megemeléséről szóló vitát, ami majdnem államcsődhöz vezetett. Az igazi párbeszéd hiánya miatt az amerikai közvélemény nem elég felkészült az új korszakra, így az emberek reakciója a hazai problémákra nem lesz higgadt, sőt nagyon is dühös és irracionális visszahatások várhatók.”

Ez az utolsó bekezdés sokat elárul. Az angloszféra elit, ahogy azt eddig is feltételeztük, tisztában van azzal, hogy mit szabadított a világra. A mai internetes korszakban világméretű manipulációik nem maradhatnak titokban és egyre több ember számára mutatkoznak meg téveszthetetlenül. Információhiány idején az emberek egyre inkább az Internet felé fordulnak, hogy megtalálják a problémák forrását.

Az elit mindenáron a világkormány hatalomra jutását akarja, ehhez pedig káoszra és még nagyobb válságra van szüksége. Azzal is tisztában vannak, hogy ilyen méretű nyomor megteremtésével óvatosan kell bánjanak, hiszen az egész visszaüthet rájuk.

A XXI. századot nem szabad összehasonlítanunk a XX. századdal. Az elit elveszítette a hatalmat a média felett [bár gőzerővel dolgoznak az Internet irányításán és korlátozásán is] és nem képes homogén üzenetet közvetíteni a tömegek felé. Soha nem volt tervük ennyire nyilvánvaló, mint most, így vigyázniuk kell, hogy a folyamat előrehaladtával nehogy túlzott mértékben vagy idő előtt tegyék irányukban ellenségessé az embereket.

A lényeg, hogy az elit irányított hanyatlást akar. Muszáj kordában tartaniuk a tömegeket, legalábbis egyelőre, miközben a globalizmus szakadéka felé hajtják őket, hogy a megfelelő pillanatban egyszerre lökhessenek le mindenkit.

Forrás: idokjelei.hu