Az egész Facebook-birodalom egyetlen apró molekulára: a dopaminra épül. Egyesek szerint a tech-cégek megértették, mi szabadítja fel a dopamint az agyban, és ezt kihasználva, különféle meggyőzési technikákkal próbálják nekünk eladni a termékeiket.

Példátlan őszinteséggel ismerte el nemrég a Facebook egyik alapítója, hogy a közösségi hálót nem a közösségek összekovácsolására, hanem az emberek szétválasztására hozták létre. „A koncepciónk lényege az volt, hogy hogyan tudnánk annyi időt és figyelmet elvonni az emberektől, amennyit csak lehetséges” – mondta a 38 éves Sean Parker még novemberben, egy Philedalphiai konferencián. Ennek elérése érdekében a Facebook fejlesztői az emberi psziché sebezhetőségét próbálták kihasználni, magyarázta a cégtől 2005-ben visszavonult Parker.

Amikor valaki kedveli, vagy kommenteli egy posztunkat vagy fotónkat, dopamin löketet kapunk. Az egész Facebook-birodalom ugyanis egyetlen apró molekulára, a dopaminra épül.

Az 1957-ben felfedezett molekula egyike a 20 legfőbb neurotranszmitternek, amelyek kvázi flottában, a biciklis futárokhoz hasonló módon szállítják a sürgős üzeneteket a neuronok, az idegek és a test más sejtjei között. Az ’50-es években a dopaminról úgy gondolták, nagymértékben kapcsolódik a testmozgáshoz, miután egy tanulmány a Parkinson-kórral kapcsolatban kimutatta, hogy a tüneteket, mint például a merevség, a lassú mozgás, vagy a remegés a dopamin hiánya okozza.

Ez az elmélet egészen a ’80-as évekig tartotta magát, amikor is Wolfram Schultz, a Cambridge-i Egyetem idegtudományi professzora által patkányokon végzett kísérletek során kiderült, hogy a középagyban a dopamin a jutalomhoz kapcsolódó ingerületekkel van összefüggésben. A kutatás alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a dopamin lehet a vágyak, az ambíciók, a függőségek és a szex mozgatórugója is. Schultz kutatói egy darab almát helyeztek egy képernyő mögé, és azonnali erőteljes dopamin-reakciót észleltek, amint a patkány beleharapott. Ez a folyamat minden rovarnál és emlősnél azonos: a jutalom teljesülésével az azt kiváltó viselkedés szokássá válik, eltérés esetén pedig a jutalmazott képes arra, hogy alkalmazkodjon.

A dopamin arra ösztönöz minket, hogy lépéseket tegyünk a vágyaink és szükségleteink kielégítése érdekében – legyen az bármi, ami erős vágyat ébreszt bennünk –, előre jelezve, hogy mit fogunk érezni, miután a vágyunk teljesült. Az inspiráló képek megosztására szakosodott Pinteresten végeláthatatlan mennyiségben láthatunk dopamin-tetoválást ábrázoló képeket, miközben az Amazon virtuális polcai a táplálkozásról szóló könyvek súlya alatt roskadoznak azzal a szándékkal, hogy a dopamin-szint növelésével fejlesszék a mentális egészségünket.

Vaughan Bell brit klinikai pszichológus egyenesen „a molekulák Kim Kardashianjának” nevezte a dopamint.

Okozhat az édesség olyan függőséget, mint a kokain? – áll a Sun főcímében, utalva egy tanulmányra, amely kimutatta, hogy a dopamin felszabadulásakor ugyanazok az agyi területek aktiválódtak a kokainfüggőknél, mint azoknál, akiknek képeket mutattak a kedvenc ételeikről. Mégis, a dopamin hatását manapság leginkább az információs technológiában használják ki, például közösségi platformok, vagy játékok fejlesztésénél. A dopamin diagramjának tetoválásai azok körében népszerű, akik szerint a dopamin „a boldogság csodája”.

Ahogy Kardashiant, úgy a dopamin sem feltétlenül pozitív színben jelenik meg a sajtóban. David J. Brooks, a New York Times újságírója a 2017-ben „Mi a baj a technológiával?” címmel megjelent cikkében azt írja: „a tech-cégek megértették, mi szabadítja fel a dopamint az agyban, és ezt kihasználva, különféle meggyőzési technikákkal próbálják nekünk eladni a termékeiket”. „Bizonyos időközönként a közösségi oldalak is jutalmaznak minket” – írja Brooks, aki hosszú időn át egy játékautomatákat gyártó cégek technikai munkatársaként dolgozott. „Amikor egy szerencsejátékosnak kedvez a szerencse, dopamin szabadul fel” – mondja Natasha Schül, a New-Yorki Egyetem professzora és a Szerencsejáték Las Vegasban szerzője.

Ez a Facebook sikerének is a titka: kényszeresen nézegetjük a profilunkat, mert soha nem tudhatjuk, mikor kapjuk meg a hőn áhított megerősítést a társadalom felől.

Minden addiktív hatóanyag, az amfetamintól a kokainig, a nikotintól az alkoholig hatással van a dopaminrendszerre, ezek ugyanis sok esetben több dopamint szabadítanak fel a szokásosnál. Minél inkább függő valaki, annál nehezebb leállnia a szerről. „Ezek a természetellenesen nagy jutalmak nem szűrtek, mert közvetlenül az agyba jutnak, ezáltal túlértékelődnek” – magyarázta a cikk első felében már emlegetett Wolfram Schultz, a Cambridge-i Egyetem idegtudományi professzora. „Amikor ez megtörténik, elveszítjük az akaratunkat. Az agyunk nincs felkészülve ezekre a szerekre, így azok elárasztják és tönkreteszik. Visszaélünk egy hasznos és szükséges rendszerrel, ezt nem lenne szabad megtennünk még akkor sem, ha megtehetjük” – tette hozzá.
 
Forrás: atv.hu / The Guardian