Irán körül annyira felforrósodott a helyzet, hogy akár a legjelentéktelenebb akciók is okot adhatnak a háborúra. Az Egyesült Államok és Izrael a helyzet súlyosbodását elkerülendő, elhalasztotta a régóta betervezett közös rakétavédelmi manővereket.

Izrael biztonságára az egyik fő katonai veszélyt egy elképzelhető rakétacsapás jelenti Irán vagy a régió más, közép hatótávolságú ballisztikus rakétákkal rendelkező országai részéről. Az izraeli vezetés nagyon komolyan foglalkozik azzal, hogy megvédje az országot az ilyenfajta támadástól. Az Austere Challenge („Zord kihívás”) fedőnevű hadgyakorlatnak folytatni kellett volna a közös manőverek hosszú sorát, amelyben kidolgozzák a rakétavédelem pótlólagos erőinek és eszközeinek telepítését Izrael területén.

Az izraeli rakétavédelem alapját a saját (3PC Arrow) és az amerikai (különböző típusú Patriot) eszközök adják. Nemrégiben kezdődött el az Iron Dome közelharc-rendszerek telepítése, amelyek a palesztin területről indított kis hatótávolságú rakéták és aknavető-támadás ellen védik Izrael területét.

Az Austere Challenge hadgyakorlat előkészítése már 2011 őszén megkezdődött. A manővereket január végén és február elején tartották volna, de a helyzet megváltozott. Most a megfigyelők elemzik a hadgyakorlat elhalasztásának valós okait.

„Figyelem! Lavinaveszély!” Először ez, a hegyek között kanyargó utaknál kitett figyelmeztető jelzés jut eszünkbe, amikor megismerkedünk a helyzettel. A régióban régóta folynak háborúk, és most, amikor a felek nagyon magas fokra emelték a szónoklatok hevét, a helyzet valóban a hegyoldalon függő nedves hógörgetegre emlékeztet, aminek csak egy lökés kell, hogy leszaladjon és alázuhanjon.

A komplex regionális biztonsági problémákat nem csak Irán jelenti. Izraellel határos Szíria, ahol folytatódik a szembenállás a kormány és az ellenzék között, miközben más arab országok egyre fenyegetőbben viselkednek Szíriával szemben. Ami pedig Iránt illeti, az iráni rakéták és nukleáris objektumok elleni izraeli légi akció valószínűsége elégséges okot ad Teheránnak az aggodalomra. Ebben a helyzetben az Egyesült Államokkal közös hadgyakorlatokat lehetett volna közvetlen veszélyként, vagy akár a háborús akciók kezdeteként is értékelni. Így nem lehet kizárni, hogy a közös amerikai-izraeli manőverek kiváltották volna az amerikai és/vagy izraeli objektumokra és erőkre az iráni csapást.

Ugyanakkor a szakértők egy része úgy találja, hogy Izrael részéről nem célszerű a csapás. Az iráni nukleáris program már túljutott azon a ponton, amikor még le lehetett volna állítani, vagy legalábbis komolyan elodázni egyetlen objektumra mért csapással. A megfelelő eredmény eléréséhez nagyszabású, többnapos légi támadó hadművelet szükséges, amelybe részt kell, hogy vegyen az izraeli légierő „első vonalának” legtöbb repülőszázada. Ez a hadművelet elképzelhetetlen a levegőben kivívott uralom nélkül, ami a háborút jelentené.

Ezen kívül, számos kulcsfontosságú iráni objektum a föld alatt van, és megsemmisítéséhez nukleáris fegyverre van szükség, vagy arra, hogy a nukleáris lőszerrel felszerelt kommandósok közvetlenül bejussanak az objektumra.

Más módszerekkel a sikerhez nincs semmiféle garancia. Maguk az izraeli katonák mondják, hogy „Nincs ezüst golyó, ami képes lenne egy szempillantás alatt megsemmisíteni az iráni nukleáris projektet”.

A másik verzió szerint, a hadgyakorlatot azért halasztották el, mert nincs már rá szükség. Izrael és az Egyesült Államok úgymond már előkészíti a hadműveletet Irán ellen, és a nagyszabású manőverek csak elvonnák a szükséges erőt és eszközöket, miközben óvatosságra intik az ellenfelet. De ez eléggé hiányos verzió.

A régióban folyik az amerikai erők átrendezése. De egyelőre még ezek az erők nem elégségesek egy átfogó hadművelethez. Két repülőgép-hordozó csapásmérő csoport, főleg pedig három, nagy kárt okozhat Iránnak, komolyan megrongálhatja infrastruktúráját, de a fő cél elérését - a nukleáris program beszüntetését - nem garantálhatja.

Sőt: egy ilyen csapást követőn ez a program, amelynek státusát illetően ma viták vannak, garantáltan és visszavonhatatlanul arra fog irányulni, hogy az iráni szakemberek minél hamarább elkészítsék a nukleáris lőszereket. Lehet, hogy azért, hogy elkerüljék a megismételt amerikai csapást, lehet, hogy a bosszúcsapáshoz, amelynek célpontját előre nehéz lenne megmondani. Lehet ez Izrael, de akár egy nagy amerikai támaszpont is a régióban.

Az ellenfél nukleáris erőforrásait figyelembe véve, nem kétséges, hogy Irán számára egy ilyen csapás a vég kezdete lenne. De ebben az esetben senki sem kezeskedik arra vonatkozóan, hogy ezek az események a távlatokban mit jelentenének Izrael és az Egyesült Államok számára.