A média figyelmének középpontjában, legalábbis pénzügyi téren, Spanyolország áll, pedig inkább Görögországgal kellene foglalkoznia.

A múlt hét során számos sokatmondó beszéd hangzott el a Bundestagban és bankföldön is. Görögország visszacsúszott. A mentőcsomag egyre inkább csak egy igen költséges viccnek tűnik.

Brüsszeli szóvivők szerint a következő részletet csak szeptemberben folyósítják.

Az IMF pedig nyíltan javasolta, hogy ne adjanak több pénzt a görögöknek. (Egyes források szerint a Valutaalap házon belül, tehát nem nyilvánosan, úgy döntött, hogy nem ad több pénzt az eurózónának.)

„Jelentős késések történtek [Görögország részéről] a program megvalósításában, a kettős parlamenti választások miatt,” nyilatkozta egy meg nem nevezett forrás, hozzátéve, hogy „a következő összeg folyósításáról hamarosan döntés születik, bár nem valószínű, hogy szeptember előtt megtörténjen.”

Tehát szeptemberig nincs döntés, és gondosan kerülnek minden jelet, ami Görögország szempontjából pozitív döntésre utalhat.

Néhány nappal ezelőtt Alexis Tsipras, a Syriza párt vezetője arra bátorította az athéni kormányt, hogy utasítsa el a megszorító programot, mivel azt úgy állították össze, hogy mindenképpen csődöt eredményezzen Görögországban, amit az eurózónából történő kilépés követne. Akárhogyan is számoljuk, a pénz nem fog kitartani szeptemberig, ráadásul a brüsszeli megállapodás további adósságot generál.

Ambrose Evans-Pritchard, a Daily Telegraph újságírója, hasonló következtetésre jutott néhány nappal ezelőtt megjelent cikkében. Szerinte Görögországot szándékosan „meg akarják fojtani”.

„Magányosnak érzem magam a görögök védelmében, ismerve a görög elit évtizedes bűneit, de azért az EU legfőbb hitelezőitől érkező álszent retorikát nehéz lenyelni, nem beszélve Brüsszel, Frankfurt és Washinton porhintéséről.

Philipp Roesler, német kancellár-helyettes, úgy érti, nem hajlandó egy fillért sem adni a görögöknek. Egy centet sem.

Az eddigi deficitet a nyugdíjalapok, a biztosítók, a bankok és magánrészvényesek nyelték le, akik kénytelenek voltak 75 százalékos veszteséget leírni, hűségük fejében, de most már egy centet sem lehet belőlük kipréselni.

Minden további segély a kormánytól kell, hogy jöjjön. Erről van itt szó.

Rendben, ezt értjük. De akkor ne próbálják megetetni az emberekkel, hogy Európa rendíthetetlen hűségéről van szó a monetáris unió iránt és hagyjuk a szép ígéreteket a békéről és a kölcsönös szívességekről.

Ez mind csak hideg számítás és egy jó adag hazugság.”

A Berlin-Brüsszel tengely már a görög kilépésre figyelmeztet. Könnyen lehet, hogy hat hónap múlva Alexis Tsipras személyében tisztelhetjük Görögország miniszterelnökét, az ország valutája pedig ismét a drachma lesz.

Kétlem, hogy ez katasztrófát hozna az EU számára, bár a Credit Agricole Banknak talán igen. Görögországnak kifejezetten javára válhat.

A verseny mindenesetre még mindig tart Athén és Berlin között, hogy melyikük lép ki elsőként a monetáris unióból. Meglátjuk…

Forrás: idokjelei.hu