Szergej Karakajev, Oroszország Stratégiai Rakéta Erőinek vezérezredese nemrég bejelentette, hogy 2018-ra Oroszország az amerikai rakétarendszerekre aszimmetrikus válaszként egy új típusú nehéz interkontinentális ballisztikus rakétát tervez és épít. Ez az új, kizárólag silóból indítható (tengeri telepítésre nem alkalmas) fegyver fogja helyettesíteni a NATO által SS-18 Sátánnak nevezett R-36M2 Voyevoda rakétát.

Ezzel kapcsolatban az előzetes terveket 2010-ben hozták nyilvánosságra, most pedig politikai vonatkozások miatt újra előkerült, miután Oroszország számára is egyértelművé vált, hogy a NATO-val folytatott tárgyalások a nyíltan ellenséges célok miatt nem járhatnak sikerrel. Onnantól kezdve, hogy ez nyilvánosságot kapott, az orosz tömegmédia is elkezdett foglalkozni az új rakéta kérdésével, mint a NATO fenyegetésére adható logikus válasszal.

Igor Korocsenko, a Nemzetvédelem című újság főszerkesztője nemrég egy interjút adott ezzel kapcsolatban – szerinte korábban már eldőlt, hogy az orosz stratégiai rakétaerők magját a könnyű kategóriába sorolható rakéták fogják alkotni, mint az RS-24 Yars rakéta.

„Úgy gondolom, hogy a szilárd üzemanyagú RS-24 Yars rakéta silóba telepített és mobil változata együtt fogja meghatározni az orosz stratégiai nukleáris erők arculatát, és ennek megfelelően fognak alakulni a földi komponensek is. A következő 50-60 évben ez kell legyen a stratégiai rakétaerők magja. Az új, folyadék meghajtású ballisztikus rakéták sorsa majd annak megfelelően lesz alakítva, hogy hogyan alakulnak a NATO-val folyamatban lévő tárgyalások az amerikai rakétarendszerről. Persze a gazdasági helyzet is hatással lesz a döntésre – képes lesz-e Oroszország elég erőforrást összpontosítani az új típusú fegyverzetre való átállásra, miközben a már rendszeresített rakéták tömeggyártása is tovább zajlik?”

A gazdasági tényezők terén figyelembe kell venni, hogy egyáltalán megéri-e nagyobb mértékű átállásba kezdeni, ugyanis több katonai szakértő már most szóvá tette, hogy a silóba telepített interkontinentális rakéta egyre sebezhetőbbé válik a NATO nagy pontosságú fegyverrendszerei számára.

Vlagyimir Dvorkin vezérőrnagy azt kifogásolta, hogy az új típusú rakéta rendszeresítése bár nagyobb csapásmérő erőt jelenthet, passzív jellegűvé és sebezhetőbbé teszi az orosz rakétarendszert, mivel a silóba telepített, folyadék meghajtású rakéták főként elsődleges csapásra, vagy válaszcsapásra alkalmasak, de a mozgathatóság hiánya miatt ezek a rendszerek nem megfelelőek ahhoz az alkalmazkodáshoz, amire a jövőben szükség lehet.

Mivel Oroszország, az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia a vezető atomhatalmak, a vezérőrnagy elképzelhetetlennek nevezte, hogy Oroszország mérje a kezdő csapást, azt pedig biztosra veszi, hogy egy Oroszország elleni beavatkozás esetén sebezhetőségük miatt a silóba telepített rakétarendszerek válnak elsődleges célponttá.

Az orosz katonai vezetés tehát abból a nézőpontból tekint az új típusú rakéta fejlesztésére, hogy csak egyetlen esetben kerül sor az új típusú, de silóba telepített rakéta rendszeresítésére, ha az USA elkezdi gyorsított ütemben telepíteni saját rakétarendszereit a határterületeken annyira, hogy az már fenyegeti az orosz nukleáris csapásmérő erőt.

Forrás: jovonk.info