A jelenleg is érvényben lévő "egykepolitika" felülvizsgálatának megfontolását ajánlja egy a kínai kormány háttérintézményeként működő alapítvány.

A népesség struktúrájának változásából adódó problémák komoly hatással lesznek Kína jövőbeni társadalmi, gazdasági fejlődésére, ezért az országnak újra kellene gondolnia családtervezési politikáját - javasolja friss tanulmányában a kínai kormány egyik háttérintézménye.

A kínai fejlődéskutató alapítványnak (CDRF) a közelmúltban a kínai sajtó rendelkezésére bocsátott jelentése megfontolásra ajánlja a jelenleg is érvényben lévő "egykepolitika" felülvizsgálatát, s arra hívja fel a figyelmet, hogy ma már a lakosság összetétele teljesen más képet mutat a harminc évvel ezelőttihez képes, amikor a népesség visszafogását célzó családtervezést az országban bevezették.

A lakosság növekedésének mértéke a 21. század első évtizedében 0,6 százalék alá esett vissza a korábbi tíz évre jellemző 1 százalék felettihez képest. A dokumentum szerzői kiemelik, hogy mindemellett gondot okoz a rendkívül alacsony termékenység, az öregedés és az azzal járó problémák; a nemek közti aránytalanság, az urbanizáció, valamint a munkaképes korú vándormunkások növekvő hiánya.

A kutatók szerint a kormánynak a következő három évben folyamatosan enyhítenie kell az "egy gyermek politikán" azokban a régiókban, ahol a családtervezést eddig szigorúan betartatták. A Hszinhua hírügynökség összeállításából kiderül, hogy a javaslat szerint egyes tartományokban mielőbb bevezettetnék a "két gyermek politikát", amit 2015-ben kiterjesztenének az egész országra.

Amennyiben minden visszaáll a normális kerékvágásba, 2020-ra elfelejthetik a születésszabályozást - vélik a szakemberek. Szerintük 2026 után a kormánynak már arra kell majd ösztönöznie a családokat, hogy vállaljanak több gyermeket.

A tanulmány elismeri azokat az előnyöket, amelyeket a családtervezés 1980-as bevezetése hozott, de megállapítja, hogy ezeknek hatalmas áruk volt. A szerzők szerint az egyik következmény az, hogy Kína gazdasági fejlődése immár nem alapozható a "korlátlan" munkaerő-kínálatra, s helyette a termelékenységre kell összpontosítania. Ehhez befektetésekre van szükség például az egészségügyben, az oktatásban, és olyan rendszert kell kialakítani, amely a folyamatos megújulással képes fenntartani a fejlődést - állapítják meg a CDRF munkatársai.

Forrás: MTI