Az EU-gazdaságok közötti szabad munkaerő-áramlás rendszere - főleg a közép- és kelet-európai tagállamok csatlakozását követő tömeges vándorlás beindulása óta - nem úgy működik, ahogy eredetileg eltervezték, ezért uniós szintű korlátozásokat kellene meghonosítani - áll az egyik vezető londoni társadalmi-gazdasági kutatóintézet szerdán előterjesztett javaslatcsomagjában.

A Demos nevű - magát pártközi, de inkább baloldali irányultságú intézményként meghatározó - kutatóműhely a brit kormány által az uniós és tagállami döntési kompetenciák "átrendezéséről" kezdett felülvizsgálathoz nyújtotta be ajánlásait.

A tanulmány, amelyet David Goodhart, a Demos igazgatója terjesztett szerdán a kormány elé, kiemeli, hogy a 2004-es EU-bővítés utáni hét évben csak Nagy-Britanniába majdnem másfél millió munkavállaló érkezett a keleti tagállamokból az előzetes becslésekben szereplő évi néhány tízezer helyett, és közülük egymillióan tartósan letelepedtek. Az elemzés szerint "ez volt a legnagyobb békeidőbeli népvándorlás az európai történelemben".

Visszatekintve egyértelmű hiba volt nem alkalmazni az uniós szabályok által engedélyezett hétévi átmeneti korlátozást, sőt az is, hogy az EU nem vette fontolóra általánosságban is valamilyen jövedelmi küszöb elérésének előírását a munkaerő szabad áramlásának lehetővé tételéhez - áll a tanulmányban.

Az elemzés szerint az EU túl magas árat fizet népszerűtlenség és bizalmatlanság formájában azokért a "viszonylag mérsékelt" gazdasági előnyökért, amelyek a korlátozás nélküli szabad munkaerő-áramlásból erednek.

Amikor a szabad munkaerő-áramlás rendszerét tervezték, a döntéshozók néhány ezer magasan képzett munkavállaló mozgásával számoltak. Az utóbbi években azonban a rendszer a jórészt alacsony képesítést igénylő munkakörök betöltését célzó tömegvándorlás kiszolgálójává, egyfajta unión belüli "vendégmunkás-rendszerré" vált - áll a Demos szerdán ismertetett tanulmányában.

Az intézet szerint a keleti tagállamokból megindult áramlás legfőbb oka a jelentős jövedelmi különbség volt: a 2004-ben felvett közép- és kelet-európai tagországokban az egy főre jutó jövedelem hozzávetőleg a negyede volt a gazdag tagállamokénak.

A Demos által megfogalmazott javaslatok között az első helyen áll az, hogy további EU-bővítések során elejét kell venni a közép- és kelet-európai országok csatlakozását követő nagyarányú vándorlás megismétlődésének, és az intézet szerint ennek legegyszerűbb módja bizonyos jövedelmi küszöb elérésének meghatározása lenne. A tanulmány szerint ennek jegyében meg lehetne honosítani egy olyan rendszert, amelynek alapján csak azoknak az EU-országoknak a munkavállalói férhetnének hozzá automatikusan más uniós gazdaságok munkapiacához, amelyekben az egy főre jutó jövedelem elérte az összes többi EU-tagállam fejenkénti átlagjövedelmének 75 százalékát.

Emellett az egyes EU-tagállamok kormányai saját hatáskörükben bizonyos korlátozásokat vezethetnének be, ha a többi uniós országból érkezők száma meghaladna egy előre megjelölt éves felső határt; Nagy-Britannia esetében ez lehetne például 75 ezer. E rendszer a Demos javaslatcsomagja szerint lehetővé tenné a tagállami kormányok számára annak megkövetelését, hogy a magasabb képesítésű külföldi EU-munkavállalóknak legyen konkrét állásajánlatuk, mielőtt az adott országba érkeznének, az alacsonyabb képesítésű külföldi EU-dolgozókat pedig csak olyan munkakörökben lehetne alkalmazni, amelyekre a hazai munkapiacon nincs elég jelentkező.

A józan ész keretein belüli nemzeti érdekek figyelmen kívül hagyásának komoly politikai következményei lehetnek; szakértői kutatások szerint például a brit Munkáspárt 2010-ben elszenvedett választási vereségének elsődleges tényezője is a bevándorlás volt, miután a párt munkásosztálybeli szavazói vagy nem mentek el szavazni, vagy elfordultak a Munkáspárttól.

Ez az alacsonyabb képesítésű társadalmi csoport kétszer járt pórul az elmúlt évtizedekben: először akkor, amikor addigi gyáripari állását alacsonyabb bérköltségű országokba, például Kínába exportálták, utána pedig akkor, amikor saját hazájuk szegényebb európaiakat "importált", akik közvetlen munkapiaci versenytársaikká váltak - áll a Demos elemzésében.

Az utóbbi hónapokban a kormányzó brit Konzervatív Párt vezető politikusai részéről is többször elhangzott az az igény, hogy az uniós társállamokból érkezők szabad nagy-britanniai munkavállalásának teljes rendszerét általános felülvizsgálatnak kell alávetni. A brit kormány már el is indította ezt a folyamatot, első lépésként a szociális ellátáshoz fűződő jogok szigorítási terveinek felvázolásával.

Matthew Hancock üzleti és oktatási ügyekért felelős helyettes államtitkár a minap egy lapinterjúban arra szólította fel a brit vállalatok vezetőit, hogy ne külföldi munkavállalókkal töltsék be az üres állásokat, ha helyi jelentkezőket is ki tudnak képezni ugyanazon feladatra. A brit szakpolitikus szerint a brit vállalatoknak "kötelességük" hazai munkaerőt alkalmazni a más EU-tagállamokból érkező munkavállalók helyett.

Forrás: MTI