15 éve annak, hogy Európa térképen egy forró pont lángra gyulladt. 1999. március 24-én az Egyesült Államok és a NATO légi-ereje megkezdte Jugoszlávia bombázását, amely több mint két hónapig tartott.

A nyugati agresszió közel kétezer békés lakos életét oltotta ki.

Az észak-atlanti tömb agressziója Jugoszlávia ellen a 20. század utolsó évében az erős balkáni állam elleni sokéves nyugati kampány egyik befejező aktusa lett. A Belgrádra, Pristinára és más szerb városokra lehulló bombák lezárták Kelet-Európa új térképének átalakítását – jelentette ki Alekszandr Bovdunov szakértő.

Létrejött egy feszültséggóc, amely gátolta Jugoszláviát abban, hogy mint önálló geopolitikai centrum jelenjen meg. Maximálisan elnyomták és letörték azokat az erőket, amelyek az orosz világ szövetségesei lehettek volna. Itt elsősorban Szerbiáról, a szerbekről van szó. Nem véletlen, hogy ebben a konfliktusban az Egyesült Államok és az általa ellenőrzött Európa kezdetben a horvátokat támogatta, majd pedig döntött a szerb állam megsemmisítéséről úgy, hogy a Koszovó körüli konfliktussal maximálisan csökkentette Szerbia kihatását a Balkánra.

Az Egyesült Államok egyik fő célja akkor azt volt, hogy megmutassa a világnak: képes másokra kényszeríteni akaratát, és joga van, hogy rendelkezzen a területekkel Európa bármely részén. Washington erőfeszítéseinek következtében megjelent a térképen Koszovó Köztársaság, amelynek szerepe gyakorlatilag csak annyi, hogy az USA újabb hídfőállása legyen - állítja Vaszilij Kasirin politológus.

Koszovó megbízható, hűséges szatellitje a Nyugatnak. Ott van az amerikaiak legnagyobb európai bázisa. Valóságos erődítményt építettek ki az amerikaiak, akik évtizedekre jöttek Koszovóba, és nem szándékoznak elmenni. A durva amerikai erő, az amerikai imperializmus szempontjából ez valóban siker.

A jugoszláv állam részekre hullt, de itt nem állt meg a Nyugat. Rombolt Irakban, Afganisztánban és Líbiában. Már majdnem leszámolt az engedetlen Szíriával, de az egypólusú világ mechanizmusa elakadt: az euroatlanti politika útjába állt Oroszország.

Az euroatlantizmus következő kudarca a Krím lett. Teljesen érthető Moszkva óhaja, hogy megvédje a félsziget orosz ajkú lakosságát az ukrán ultranacionalistáktól. De ezt Nyugaton úgy állítják be, mint katonai agressziót Ukrajna ellen. A krími lakosok szabad akaratnyilvánítását az Oroszországhoz való csatalakozást illetően úgy tekintik, mint az ukrán állam területi integritásának megsértését. Amint Vaszilij Kasirin elmondta, Nyugat-Európa és az Egyesült Államok itt is a kettős szabványok politikáját követi.

Forrás: ruvr.ru