A még fennálló nézeteltérések és akadályok ellenére Nyugaton, Teheránban és Moszkvában is egyre valószínűbbnek tartják, hogy a kijelölt határidőig, június 30-áig sikerül tető alá hozni az iráni atomprogramról szóló, történelmi jelentőségű végleges megállapodást.

Bár washingtoni illetékesek, az elnökkel, Barack Obamával együtt régóta ötven százalékos esélyt adnak ennek, a tárgyalások menetét ismerő diplomaták a Reuters brit hírügynökségnek nyilatkozva azt mondják, hogy az esélyek jobbak ennél. Egy nyugati illetékes szerint nem lehet ugyan kizárni a fiaskót, de valószínűbbnek tűnik, hogy sikerül “valamit” nyélbe ütni már az elkövetkező napokban, még a határidő lejártáig. Egy másik, ugyancsak nyugati tisztségviselő is így látja a helyzetet, és azért valószínűsíti a megállapodást, mert szerinte a tárgyalások két kulcsszereplőjének, az Egyesült Államoknak és Iránnak is “kell” az egyezség.

Irán és a hatok csoportja – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország és Kína – április 2-án már megállapodott egy keretszerződésben, amely lehetővé teszi egyes polgári rendeltetésű atomlétesítmények működését és nemzetközi ellenőrzésüket az Irán elleni szankciók feloldása fejében. A tárgyalófelek június 30-át határozták meg az átfogó, végleges megállapodás határidejének.

Az áprilisi keretszerződés után a legfontosabb, tisztázásra váró kérdések között maradt a szerződés betartásának az ellenőrzése és a katonai létesítményekhez való hozzáférés. Nyugati illetékesek szerint az iráni tárgyalók jelezték, hogy Teherán engedélyezni fogja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szakértőinek, hogy felkeressék a katonai létesítményeket, noha Teherán nyilvánosan ezt elutasítja.

A 2006 és 2010 között az ENSZ által, majd 2012-ben az Egyesült Államok és az Európai Unió által elrendelt büntetőintézkedések feloldásának menetrendje szintén vita tárgya. Teherán azt szeretné, hogy a szankciókat a végleges szerződés hatályba lépésének első napján oldják fel, míg a nagyhatalmak a fokozatos feloldást támogatják, annak függvényében, hogy a NAÜ visszaigazolja: Teherán betartja az egyezséget.

Egy iráni illetékes hetven százalékra tette a megegyezés esélyét, a nyugati nagyhatalmak egyik, egykori tárgyalója pedig 60-40 százalékos valószínűséggel lát esélyt a sikerre. Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes biztosra mondta pénteken, hogy június 30-ig sikerült tető alá hozni a megállapodást. Szerinte diplomatáknak és szakértőknek sikerült az elmúlt héten 5-7-re csökkenti a vitás kérdések számát. A Bécsben folyó tárgyalások Rjabkov szerint “megszakítás nélküli” szakaszba léptek. Minden megoldatlan témakörben vannak még pontosításra váró, nem egyértelmű dolgok, a szakértőknek pedig olyan szintre kell hozniuk a megállapodás tervezetét, hogy a június 25-től Bécsbe érkező külügyminiszterek már csak politikai és nem “technikai” döntéseket hozzanak – mondta a moszkvai politikus.

A megállapodás aláírása politikailag létfontosságú Barack Obama amerikai és Haszan Róháni iráni elnök számára. Obamának az Iránnal és a másik “ősellenséggel”, Kubával való kibékülés az egyetlen, elérhető külpolitikai siker lehet, tekintettel arra, hogy az izraeli-palesztin békefolyamat megrekedt, Szíriában és Irakban pedig dúl a háború. A kudarc Róháninak is sokat ártana. Az iráni külügyminiszter korábban arra figyelmeztette amerikai partnerét, hogy a fiaskó növelheti a megállapodást ellenző keményvonalas konzervatívok hatalomszerzési esélyeit.

Sem Obama, sem Róháni nem tehet túl nagy engedményeket, ugyanakkor kompromisszumra kell törekedniük. A megállapodást jóvá kell hagynia a republikánus többségű kongresszusnak, sokan viszont attól tartanak, hogy az egyezség megerősítené Irán regionális hatalmi szerepét, ami nagyobb fenyegetést fog jelenteni az Egyesült Államok két közel-keleti szövetségesére, Izraelre és Szaúd-Arábiára nézve. Washingtoni illetékesek szerint Obama arra számít, hogy a kongresszus elveti a megállapodást, ő viszont kész arra, hogy éljen vétójogával a megállapodás érvényesítése érdekében. Teheránban Irán keményvonalas vallási és politikai vezetője, Szajed Ali Hamenei ajatollahé a végső szó, de teheráni tisztségviselők azt mondják, hogy ő támogatja a kiegyezést.

A nyugati nagyhatalmak közül Franciaország, Izrael és Szaúd-Arábia legközelebbi szövetségese a legszkeptikusabb. Párizsi diplomaták azt mondják, folytatják a nyomásgyakorlást a tárgyalófelekre egy jó megállapodás kimunkálása érdekében.

Forrás: globoport.hu / MTI