Thomas Edisonnak igaza volt abban, hogy az ébrenlét és alvás közötti átmenet javítja a problémamegoldó képességet.

Amikor Edison valami megoldhatatlannak tűnő problémába ütközött találmányai fejlesztése kapcsán, az volt a módszere, hogy megpróbált szunyókálni egyet egy karosszékben, miközben a kezében egy acélgolyót tartott. Amikor majdnem álomba merült, izmai elernyedtek, a golyó kiesett a kezéből, le a földre, ő pedig felébredt, és állítása szerint általában friss ötletekkel vágott neki a munkának.

Több mint 100 évvel később a szakértők laborkörülmények között ismételték meg Edison kísérleti módszerét, hogy feltárják, valóban működhet-e a megoldás. Mint kiderült, a legendás feltaláló tényleg tudott valamit: a módszerét követő kísérleti alanyok háromszor nagyobb eséllyel oldották meg a feladatul kitűzött matematikai problémát, mint a végi ébren levő próbálkozók. A trükk lényege, hogy az ébrenlét és az alvás közti átmenet során kell felébredni, még mielőtt az ember elérné a mélyalvás állapotát.

Korábbi kutatások sikerrel igazolták, hogy a mélyalvás segíti a kreatív gondolkodást, azonban ez az első olyan vizsgálat, amely az alvás kezdeti szakaszát tanulmányozza a problémamegoldás szempontjából. Ez az átmeneti szakasz az ébrenlét és a mélyalvás között húzódik, és elég rövid, sokszor az egy percet sem haladja meg. Az izmok ilyenkor elernyednek, és álomszerű képeket vagy gondolatokat tapasztalunk, amelyek a legutóbbi élményeinkre reflektálnak. A fázist általában észrevétlenül megy át mélyalvásba, kivéve, ha közben felébredünk. Edison mellett Salvador Dalí is arról volt ismert, hogy igyekezett kiaknázni az átmeneti fázisban való ébredés eredményezte kreatív energiákat, ő acélgolyó helyett egy nagy kulcscsomót használt ébresztőnek.

Az új vizsgálatban több mint 100 könnyen elalvó alany vett részt. A kutatók egy matekfeladványt adtak a résztvevőknek, amelynek keretében nyolc jegyből álló számsorokat specifikus szabályok szerint egy hét jegyből álló sorokká kellett alakítaniuk, méghozzá minél gyorsabban. A feladvány megoldását felgyorsította a számsorok egy rejtett tulajdonsága, amely minden sorozatra jellemző volt.

Azokat a résztvevőket, akik 30 számsor után sem jöttek rá a „kiskapura”, 20 percnyi szunyókálásra rendelték. Ez alatt egy sötét szobában egy fotelban üldögéltek csukott szemmel, a jobb kezükben egy műanyag flakont tartva. A szakértők közben EEG-vel monitorozták agyműködésüket. A résztvevőknek hangosan ki kellett mondaniuk, hogy mi jutott eszükbe, amikor elejtették a flakont, és felriadtak.

A szunyókálók többsége változatos „látomásokról” számolt be: táncoló számokat, geometriai formákat, a római Kolosszeumot látták, illetve egyikük egy kórházi szobát, benne egy lóval. Egy rövid szünet után a szunyókálók visszatértek a matekfeladat megoldásához. A kutatók nem találtak összefüggést a tapasztalt víziók és a problémamegoldó képesség között. De az agyi aktivitás monitorozása alapján úgy tűnik, hogy aki majdnem elaludt, majd az átmeneti fázisban felriadt, háromszor nagyobb eséllyel találta meg a rejtett megoldást a számsorok problémájára, mint a nyugalmi időszakot ébren töltők. A felriadók 83 százaléka (24 fő) jött rá a trükkre, míg a végig ébren maradóknál csak 30 százalék (15 fő) volt ugyanez az arány.

A kreatív „turbózás” azoknál is megtörtént, akik mindössze 15 másodpercet töltöttek az elszenderedés fázisában, mielőtt felriadtak volna. A trükk ugyanakkor azoknál nem működött, akik elérték az alvás későbbi fázisait. Mindebből úgy tűnik, hogy a kreativitást növelő szakasz tényleg az elalvás legelején található, mondja Delphine Oudiette, a Párizsi Agykutató Intézet alváskutatója.

Edison meséjével ellentétben a megoldás azonban nem rögtön ébredés után jelentkezett. Az alanyoknak a szunyókálás után átlagosan 94 próbálkozásba telt, mire rájöttek a trükkre. Vagyis nem arról van szó, hogy egy rövidke szundítás után kész megoldásokkal ébredünk, mondja Oudiette.

A szakértők szerint egyszerre meglepő és nagyon érdekes, hogy ennyire rövidke „alvásnak” ilyen mérhető hatása van. A kutatók egyébként azonosították a kreativitást növelő fázisra jellemző agyműködési mintázatot is: ebben közepes gyakorisággal alfa-hullámok és alacsony gyakorisággal delta-hullámok jellemzők. Oudiette és társai ennek tudatában tovább folytatják vizsgálódásaikat, a következőkben olyan alanyokat akarnak vizsgálni, akik kreatív alkotási fázisban vannak ébrenlét közben, és monitorozni, hogy ilyenkor milyen az agyműködésük.

Forrás: ipon.hu / science.org

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters

Nézettség összesen

Cikk: 79 263 584 megtekintés

Videó: 52 073 562 megtekintés

MTI Hírfelhasználó

Látogatók

Összesen7439281

Jelenleg az oldalon

26
Online

Interreg CE1013 REFREsh