A hír: Izlandon forradalom zajlott le, amely megváltoztatott mindent. Leváltotta a kormányt, átalakította az alkotmányt. E forradalom egy csapásra Izlandot tette a Föld egyik legélhetőbb, legkulturáltabb, legnyugodtabb országává. A mainstream média felsőbb utasításra mélyen hallgatott, és hallgat az esetről.

Ez volna a hír, nézzünk a mélyére!

Az úgynevezett mainstream média a média „fősodra”, a médiának legelterjedtebb, legtöbbek által olvasott, hallgatott, nézett osztálya. A nagyobb, jegyzett tévécsatornák hírműsorai, a neves lapok, a tekintélyes hallgatottsággal bíró rádióadók mind a mainstream médiához tartoznak.

Az úgynevezett fejlett világ bevett napirendje szerint az emberek naponta legalább egyszer, sok esetben kétszer vagy még több alkalommal, rácsatlakoznak a mainstream médiára, és híreket szívnak magukba. Ezek a hírek alakítják világlátásukat, vezérlik gondolataikat, katalizátorként működnek érzelmeikben. Így alakul ki, így alakítják ki azt, amit „közhangulat” néven emlegetnek.

Ezen a bolygón, emberek milliárdjai tekintik a mainstream médiát érzékszervnek, mi több, legfőbb, minden más érzékszervüket felülírni képes, első-számú érzékszervnek.

Vajon mekkora hatalmat jelent a mainstream média birtoklása? Mekkora hatalom milliárdok világlátását és érzelemvilágát irányítani? A válasz léptékét, horderejét, nehéz emberi ésszel felérni.

Ha valaki egy kicsit tudatosabban nézi a hírműsorokat, igen rövid idő után felmerülhet benne a gondolat, hogy vajon miért épp ezek a hírek? Miért kell ezeket a híreket mindenkinek tudnia? Miért tartoznak ezek a hírek mindenkire? Biztos, hogy a Földön nem történt semmi ezeknél fontosabb?

A híreket gondosan válogatják, precíz kritériumok alapján szűrik, így a médián nevelkedő tömegek világszemléletében mérhetetlen információhiányok találhatók. Évtizedekre visszamenően pontosan kimutatható, hogy a mainstream média milyen eseményeket rekesztett ki és hallgatott agyon. Fontos eseményeket. Némelyik fontossága felülmúlta az összes mainstream hír fontosságát.

Izland sok szempontból figyelemre méltó ország.

A kiterjedt genetikai vizsgálatok szerint a sziget lakossága viking és kelta ősökre vezethető vissza. A nemek más és más irányból érkeztek a szigetre: a férfiak ősei vikingek voltak, a nők ősei kelták.

Kultúrájuk rendkívül irodalmi alapú, a nyelv alig változott az elmúlt évszázadokban, így ma is könnyedén olvassák és értik a sok száz évvel ezelőtti szövegeket.

Izland Skócia és Grönland között helyezkedik el. Apró sziget csupán, alig háromszázezer lakossal, fekvése révén azonban világhatalmi figyelmet élvez. Saját fegyveres ereje nincs, mégis az alapítók közt vált tagjává az ENSZ-nek és a NATO-nak.

Itt található a bolygó legrégibb működő parlamentje. Ebben az országban választottak a világon először nőt miniszterelnöknek. Államformája elnöki köztársaság. Az életszínvonal magas.

2008-ban Izland csődbe ment. Az ország pénzneme elértéktelenedett. Mindez a lakosság lázadásához, és forradalomhoz vezetett. A kormánynak távoznia kellett, az alkotmányt módosították.

Az államadósság törlesztését leállították és elvetették, mondván, hogy az adósság a nép feje felett meghozott, hibás politikai döntések következménye, amiért a politikusoké a felelősség, nem a népé. Az új alkotmányba bekerült egy paragrafus, mely szerint a nemzeti politika főszereplője a polgár, nem a politikus. Szavazást írtak ki az államadósság nép általi visszafizetéséről: a szavazók 93 százaléka elutasította a fizetést.

Izlandon polgári forradalom zajlott le, amely megdöntötte a kormányt, és új alapokra helyezte az alkotmányt. E forradalom során nem folyt vér, a hibákat elkövető politikusoknak a karrierje ért véget, nem az élete. A felelősöket jogi vizsgálat és ítélet várta: néhány politikust, bankárt és menedzsert bebörtönöztek, többeket kiutasítottak az országból. Izland talpra állt, gazdaságilag megerősödött.

Megtörtént. Ez nem regény vagy film, nem utópia, hanem a jelen valósága. Így is lehet. Erőszak nélkül, fenyegetettség nélkül, de valódi felelősségre vonással.

Az izlandi forradalom tabu a mainstream médiában. Valakiknek nem tetszik. Valakik el akarják velünk hitetni, hogy a változás veszélyes, rossz, és túl nagy az ár; hogy a változáshoz vérnek kell folynia, fegyverropogás és sikolyok szolgáltatják a zenét, és végül mindenki azt mondja majd, hogy nem érte meg.

De a hírek nem tények, hanem közlemények. A média nem érzékszerv. A valóság egészen más.

A cikk szerzőjének egy másik írása itt olvasható: Kattintson ide...

Forrás: brookskiado.hu