A magyarországi bankok nem valószínű, hogy nyertek a Libor manipulálásán, az ügyfelek viszont jól járhattak azzal, hogy a Barclays megpróbálta a valóságos szint alá nyomni a hivatalos bankközi kamatot.

A magyarországi bankok is érezhették, amikor 2008 őszén, a Lehman Brothers bukása után hiába próbáltak forráshoz jutni a bankközi piacon, hogy nem feltétlenül reálisak a londoni bankközi kamatlábak (Libor). Már akkor felvetődött, hogy a brit bankszövetség 16 tagja közül egyesek manipulálhatják a bankközi kamatokat, számos panasz érkezett ugyanis arra, hogy a Libort meghatározó hitelintézeteken kívül jóformán egyetlen bank sem jut hozzá kölcsönhöz a hivatalosan megadott ráták mellett. A panaszosoknak igazat adott a brit és az amerikai pénzügyi felügyelet, amely rekordösszegű, összesen 453 millió dolláros bírságot rótt ki a Barclays bankra a Libor manipulálása miatt.

A hitelintézet vélhetően azért próbálta lefelé módosítani a bankközi kamatlábat, hogy leplezze, milyen magas forrásköltségek mellett jut hitelhez, illetve azért, hogy felduzzassza egyes kereskedőinek a profitját. A valóságosnál alacsonyabb bankközi kamatlábak felállításából úgy profitálhatott a Barclays, hogy ezáltal olcsóbban juthatott hozzá forrásokhoz – mondták lapunknak banki ügyekben jártas szakértők. A nyereség azonban csak néhány nagybanknál csapódhatott le, a hitelintézetek többségének nem jutott belőle.

A hazai bankrendszerben is elterjedtek a Liborhoz kötött kamatozású hitelek főleg a devizakölcsönök körében. Az euróalapú hiteleknél ugyan jellemzőbbek az Euriborhoz kötött kamatok, de a svájcifrank- és dolláralapú finanszírozás esetében sok esetben a Libor az irányadó.

A hazai bankok viszont a szakértők szerint aligha profitálhattak a Barclays akciójából, mivel a saját kamatmarzsuk ezáltal nem nőtt meg. A történet nyertesei talán csak a hazai devizahitelesek lehettek, akik a manipulált adatok miatt – egy ideig legalábbis – az indokoltnál alacsonyabb kamatokat fizethettek. A hazai gyakorlatban jellemzően a vállalati ügyfelek kamatait kötötték a Liborhoz a bankok. A nagyvállalati kliensek körében változó kamatozású hitelnél szinte mindig valamilyen bankközi kamathoz igazítják a rátákat a hitelintézetek, de egyre elterjedtebb ez a gyakorlat a kis- és középvállalatoknál is.

Idén április elejétől pedig az átlátható árazás jegyében már a lakossági ügyfelek jelzáloghiteleinél is valamilyen referenciarátához kell kötniük a bankoknak a hitelkamatokat. A Barclays egyébként a most kipattant botrány után kis híján vezetés nélkül maradt. Először Marcus Agius, az igazgatóság elnöke mondott le még hétfőn, majd kisvártatva követte őt Bob Diamond, a vezérigazgató is. Lapzártánkkor éppen úgy festett a helyzet, hogy Agius mégis marad, de csak addig, amíg nem talál újabb első embert a pénzügyi csoport.

A két vezető távozásával azonban még korántsem biztos, hogy véget érnek a Barclaysnél a vezércserék. A Wall Street Journal szerint nem kizárt, hogy a nemrég kinevezett operatív vezérigazgató-helyettes, Jerry del Missier is kénytelen lesz távozni a banktól. Ha pedig belső emberrel oldanák meg Diamond utódlását, akkor a lap szerint a potenciális jelölt Antony Jerkins, a lakossági és vállalati banki üzletágért felelős vezérigazgató lehet.

Forrás: vg.hu

Kapcsolódó blog bejegyzésünk:

A bankárok az Egyesült Államokat és Európát is legyőzték már

Kattintson ide...