http://78.131.57.228/9-kulfold/2772-fejlodo-orszagok-segitsegnyujtasi-programja-hatastalannak-bizonyult#sigProIdbc69a22c9c
Nyugaton a szkeptikusok egyre hangosabban vonják kétségbe a fejlődő országoknak nyújtott hagyományos segítségnyújtási politikát. Szakértők szerint, eljött az ideje, hogy megváltoztassák a játékszabályokat.
Az elterjedt vélemény szerint, sokkal hatékonyabban segíthetünk egy embernek (vagy egy nemzetnek), hogy kiláboljon a szegénységből, ha munkát adunk neki, nem pedig saját költségünkre etetjük őt, mert ez csak terjeszti és megerősíti a társadalmi élősdi filozófiát. És amennyiben egy idegen országban élő vendégmunkások már régóta egyik fő pénzforrást jelentik a szegény országok nemzeti gazdasága számára, a szakértők megkérdőjelezik a nemzetközi pénzügyi támogatás célszerűségét.
Különösen azért, mert nyugati pénzügyi támogatás nagyobb része a szegény vagy fejlődő országokat ellenőrző nemzeti elit bankszámláin rakódik le. És az elit saját belátása szerint költi a pénzt: gyógyszerek helyett fegyverekre, utak helyett pazar fogadásokra. A gazdasági fejlődés gyakorlatilag nem függ a nyújtott támogatás méretétől, mondja Jelena Csernoleckaja elemző.
Azt a segítséget, amelyet fejlett országok nyújtanak a fejlődőknek, általában a lakosság nem kapja meg közvetlenül. Nagyon gyakran a pénzt valamilyen környezetvédelmi vagy egészségügyi projektre fordítják. Mindegyik ország, amelynek segítséget nyújtanak, valamilyen bizonyos helyet foglal el, és ennek megfelelően együttműködnek vele. Ha ez nyersanyagot szállító országról van szó, akkor ott nyersanyag-kitermelést fejlesztik mindaddig, amíg az ország nem jut ki egy új szintre. Ha pedig olcsó munkaerővel rendelkező országgal van dolgunk, akkor itt vagy fokozatosan növelik az életszínvonalat, a szakemberek képzettségi szintjét, és ennek révén egy új gazdasági szintre jutnak, vagy pedig az ország továbbra is szállítani fogja a bevándorlókat.
Pénzügyi injekciókat adva a harmadik világ országainak, a Nyugat azt várta, hogy csökken a bevándorlók hulláma. A legújabb kutatások azonban (és az élet egyszerű megfigyelése) azt mutatják, hogy ez a mechanizmus nem működik. Pont fordítva: a pénzmozgások forrásai potenciális gazdasági migránsoknak mutatják, melyik irányba fussanak.
Az ilyen helyzetben a szakértői közösségnek nehéz konkrét ajánlásokat adni. Nincs különös értelme a segítségnyújtásnak, ugyanakkor nem lehet segítség nélkül hagyni az embereket (legalábbis erkölcsi okokból).
Nyilvánvaló, hogy a segítségnyújtás hagyományos modellje kimerült, és radikális felülvizsgálatra szorul. Ma még nem, de a jövőben lehetne szó valamilyen alternatív megoldásról. Azonban egy ilyen rendszer csakis igazságosabb világrend alapján létrehozható, nem pedig annak alapján, amelyik most létezik.
Forrás: ruvr.ru