http://78.131.57.228/9-kulfold/4115-afganisztani-csapatkivonas-hamid-karzai-es-a-jatekszabalyok#sigProId975696267e
A tálibok kijelentették, hogy csak a külföldi csapatok kivonása után kezdenek tárgyalásokat Kabullal. Csakhogy amennyiben Karzai aláírja a biztonsági egyezményt az Egyesült Államokkal, a külföldi tanácsadók és a kommandósok még legalább tíz évig maradnak.
De ha ezt nem teszi, akkor az Egyesült Államok kivonja az összes csapatát az országból és beszünteti az afgán hadsereg tagjai fizetésének folyósítását.
A Loya dzsirga, a törzsi vezetők nagy tanácsa ülésén Afganisztán elnöke közölte, hogy nem írja alá az egyezményt. Erre Szebgatullah Modzsadeddi, a dzsirga elnöke és Karzai régi szövetségese az emelvényre ment, ahol kijelentette: lemond minden tisztségéről és távozik az országból, ha Karzai nem látja el három napon belül kézjegyével a dokumentumot.
De Karzai nem hallgatott a barátjára. Miért?
Az afganisztáni lázadások hosszú története nem a győzelmek és a vereségek lajstroma. Sokkal inkább kézikönyv a kompromisszumok eléréséhez. Az országban a vezetők soha nem törekedtek az ellenfél végleges szétzúzására. Önállóan, vagy ahogyan most – külföldi csapatok, fegyverek és pénz segítségével – erős pozíciót foglaltak el, majd megkezdték a tárgyalásokat. Volt, amikor a korábbi ellenségnek pénzt adtak, előfordult, hogy valakikkel megosztották a hatalmat.
Most megint eljött az ideje a megállapodásnak. A tálibok erre készen állnak, és aggódnak,hogy vajon Karzai nem feledte-e el a „szokott játékszabályokat”? A tálibok egyik parancsnoka a Daily Beast-nek adott interjújában kijelentette:
Talán Kabul nem érti, hogy a békés tárgyalások a tálibokkal sokkal fontosabbak, mint a külföldi csapatok jelenléte? Hosszú és szívós ellenállásunk értelme éppen az, hogy kiűzzük a külföldi csapatokat az országból.
De az elnök nem feledi a klasszikus sémát. Feltételeket szab az Egyesült Államoknak, ezzel mintegy jelzi a tálibok számára: „Mindenre emlékezem”. Két évvel ezelőtt a tálibok megszakították a tárgyalásokat a Nyugattal, miután nem távozhattak az afgánok foglyok Guantanámóról. Most ugyanezt Karzai követeli.
Afganisztánban a hatóságok felülvizsgálják a büntető törvénykönyvet. 26 módosítás van, köztük a házasságtörésért járó megkövezés, a kéz és a láb levágása rablók és tolvajok esetében. A Nyugat felháborodott, miközben az iszlám radikálisok már nem mondhatják, hogy az afgán hatóságok nem akarnak a saria törvénye szerint élni.
Igaz, az emberi jogok betartásához 16 milliárd dolláros segítség kötődik. Ezen felül 8 milliárd dollárt adna az Egyesült Államok az afgán hadsereg számára. Ehhez jönne még a helikopterek és egyéb haditechnika szállítása. De a 10 ezer fős külföldi csapat leküzdhetetlen akadályt jelent a tárgyalásokon. Ha csendben lesznek, akkor talán sikerül megállapodni? Mondjuk így: „Az amerikaiak nem robbantanak házakat, nem zárják le az utakat,nem lesznek katonai akcióik. Ha ismét betörnek a házakba, akkor az egyezmény nem lesz aláírva”.
A Loya dzsirga ülésén Karzai megfogalmazta a távlatokat és a kötelezettségeket.
A nyugati diplomaták szerint Karzai veszélyes játékot űz, amikor konfliktusba keveredik az Egyesült Államokkal. De ő reménykedik, hogy akárcsak elődei, ő is ki tudja játszani szövetségeseit és ellenfeleit az afganisztáni hatalmi játékban.
Forrás: ruvr.ru