Nagyon jól jár a brit gazdaság az európai uniós társállamokból, köztük a közép- és kelet-európai EU-tagországokból érkezett munkavállalókkal, akik milliárdokkal többet fizettek be a brit költségvetésbe, mint amennyit a szociális ellátó szolgálatoktól igénybe vettek - áll abban a szerdán Londonban ismertetett átfogó elemzésben, amelyet két egyetemi professzor állított össze a bevándorlás költségvetési hatásairól.

Christian Dustmann és Tommaso Frattini, az egyik neves londoni egyetem, a University College London (UCL) kutatói 51 oldalas tanulmányukban kimutatták, hogy a külföldi EU-munkavállalók 2001 és 2011 között több mint 20 milliárd fonttal (csaknem 8 ezer milliárd forinttal) járultak hozzá a brit közfinanszírozási rendszer bevételeihez.

Mindemellett olyan mennyiségű és minőségű produktív szaktudást hoztak magukkal, amelynek oktatási költsége összesen 6,8 milliárd fontjába került volna Nagy-Britanniának - áll a Királyi Közgazdasági Társaság (Royal Economic Society) The Economic Journal című folyóiratában megjelent elemzésben.

A szerzők kimutatták azt is, hogy a vizsgált évtizedben a 15 régebbi EU-tagállamból érkezők 64 százalékkal, a 2004 óta felvett közép- és kelet-európai uniós országokból Nagy-Britanniába települt munkavállalók 12 százalékkal több adót fizettek be a brit költségvetésbe, mint amennyit onnan szociális ellátás formájában igénybe vettek.

Az elemzés kiemeli emellett, hogy a más EU-országokból betelepülő munkavállalók 43 százalékkal kisebb valószínűséggel folyamodnak állami szociális ellátásért vagy adókedvezményért, mint a brit lakosság, és 7 százalékkal kisebb eséllyel élnek rászorulóknak fenntartott szociális bérlakásokban. A 2000 óta érkezett uniós bevándorlók átlagosan jobban is képzettek: 2011-ben, a vizsgált időszak utolsó évében a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkezők 25 százalékának, a többi uniós társállamból betelepülők 62 százalékának volt egyetemi végzettsége, miközben az egyetemi diplomások aránya a brit lakosságon belül 24 százalék.

A keleti EU-tagállamokból érkezők körében különösen magas, 81 százalékos a foglalkoztatottsági ráta; a Nagy-Britanniában születettek esetében 70 százalék ez az arány - áll a UCL kutatóinak elemzésében.

Az EU-bevándorlás mára a brit belpolitika első számú vitatémájává vált, és az uniós társállamokból - főleg a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból - érkező munkavállalók nagy száma a legfőbb hivatkozási alapja az unión belüli szabad munkaerőmozgás korlátok közé szorítását szorgalmazó kormányzati megnyilvánulásoknak.

David Cameron brit miniszterelnök az elmúlt hetekben több nyilatkozatában is kijelentette, hogy a brit kormány álláspontja szerint nem lehet feltételek nélküli jognak tekinteni az Európai Unión belüli szabad munkaerőmozgást. Cameron a minap azt mondta, hogy a bevándorlás szigorításának kérdésében nem fogad el nemleges választ Brüsszeltől.

Ebben az ügyben komoly konfrontáció formálódik London és az EU között, mivel az utóbbi időszakban több vezető uniós tisztviselő - köztük José Manuel Barroso, a múlt héten leköszönt előző Európai Bizottság elnöke is - figyelmeztette a brit kormányt, hogy az Európai Unión belüli szabad mozgás az alapvető szabadságjogok egyike, és ennek bármiféle egyoldalú korlátozása ellentétes lenne az uniós jogszabályokkal.

Forrás: MTI