http://78.131.57.228/13-iq100/3919-ki-szeretne-orokke-elni-egy-robot-testeben#sigProId565321b23a
Ki ne szeretne örökké élni? Az emberi test azonban a legjobb esetben is 100 éven át ”működőképes”. Ez a természet törvénye. Néhányan azonban nem értenek egyet ezzel.
Dmitrij Ickov orosz milliomos úgy döntött, hogy a legfantasztikusabb módon fog harcolni az idővel, mesterséges emberi testek létrehozásával. Idén nyáron Dmitrij New Yorkban összehívta a legbefolyásosabb tudósokat, üzletembereket, valamint egyházi személyeket a világ különböző részeiről, hogy a Global Future 2045 kongresszuson megvitassák a humanoid robotok létrehozásának a lehetőségét, amelyek azonosak az emberek fizikai paramétereivel. A halhatatlanságot lehetővé tevő kibertechnológia elérésére Ickov 2011 februárjában egy orosz tudósokból álló csoporttal létrehozta az "Oroszország 2045" elnevezésű mozgalmat. A projekt több lépcsőben fog zajlani.
Az ”Avatár A” nevet viselő első szakaszban humanoid robotok létrehozását tervezik 2020-ra, amelyeket a gazdatest agyi impulzusai irányítanának. A második, ”Avatár B” szakaszban az agyi funkcióknak az emberi testen kívüli életképességét támogató rendszer létrehozása a cél. A harmadik szakasz célja a mesterséges személyiség és tudat megteremtése. Végül pedig halhatatlan test-hologramot kell létrehozni.
Annak ellenére, hogy a projekt valamilyen sci-fi filmre hasonlít, Dmitrij Ickov nagyon is optimista:
Számos technológia létezik már. Ahhoz, hogy kidolgozzuk az Avatár A-t és B-t, elegendő csupán egyesíteni a már meglévő találmányokat, kísérleteket folytatni, majd szemtanúivá válunk annak, ahogyan az avatárok az utcákon fognak sétálni.
Az újabb kultúra mindig kiszorítja a régit. A fejlődés törvényei érvényesülnek mások vágyai ellenére is. Maga az élet fejlődik, nekünk pedig változnunk kell, követni az életnek ezen útvonalát. A történelem törvénye szerint azok a civilizációk, országok, népek, amelyek nem fejlődnek, eltűnnek a világtérképről, egy fogalmat jelölnek az enciklopédiában.
A projekt végrehajtásával kapcsolatos technikai nehézségek mellett sokakban etikai jellegű kérdések merülnek fel. Ha lehetséges az emberi agy mesterséges testbe történő átültetése az összes meglévő funkciójának a megőrzése mellett, akkor vajon ugyanígy tehetünk-e a lélekkel is? És mi a helyzet az igazi testhez köthető érzelmekkel, az ízleléssel és tapintással? Úgy tűnik, hogy az örök élet elnyerésével az embert megfosztják sok olyan dologtól, ami annyira értékessé varázsolja az igazi életét: nem érezheti a szerettei ölelését, nem sóhajthat mélyet a friss levegőből, nem érzékelheti a bőrén a lemenő nap finom tapintását vagy az óceán vízének a simogatását. Sohase lesznek gyerekei sem, hiszen abban a világban, ahol mindenki örökké él, nincs hely újabbak számára. Ez pedig azt jelenti, hogy a halhatatlanság egyáltalán nem evolúció, hanem annak a zsákutcája.
Forrás: ruvr.ru