A legnagyobb felzárkózó és fejlett ipari gazdaságok húszas csoportjának (G20) együttes fellépéssel kell globális gazdaságélénkítésbe fogniuk, ellenkező esetben a világgazdaság jövőre recesszióba és "deflációs dugóhúzóba" kerülhet - áll az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőcsoport új helyzetértékelésében.

A Centre for Economics and Business Research (CEBR) globális prognózisa szerint a világgazdaság teljesítménye az idei második félévben, éves összevetésben mindössze 1 százalékkal fog növekedni.

A ház közgazdászai szerint ha ez a gyenge növekedés raktárkészlet-leépítéshez vezet a globális vállalati szektorban, akkor a világgazdaság a jövő év korai szakaszában - 1945 óta mindössze másodszor - recesszióba kerülhet.

A CEBR szerint a nyersanyagárak ebből eredő csökkenése e környezetben azzal a következménnyel is járhat, hogy az infláció az erős valutájú országokban drasztikusan lassul, sőt esetleg negatív tartományba süllyed, vagyis defláció kezdődhet a meghatározó gazdaságokban.

A ház elemzői szerint ebben a helyzetben egyéni akciók nem vezetnének eredményre, bármiféle gazdaságélénkítési kísérletet a G20-ak szintjén kell végrehajtani.

A CEBR közgazdászai közölték: modellszámításaik azt mutatták ki, hogy ha az összes G20-gazdaság a csoportszintű hazai össztermék (GDP) 1 százalékának megfelelő költségvetési ösztönzést hajt végre a következő hat hónapban, azzal összesített államadósságuk az éves GDP mindössze 0,16 százalékának megfelelő mértékben növekedne, együttes GDP-értéküket ugyanakkor az élénkítés 0,8 százalékkal emelné.

Összehasonlításként a CEBR elemzői kiszámolták, hogy ha például Nagy-Britannia egyedül próbálkozna a ház által javasolt mértékű gazdaságösztönzéssel, a brit államadósság a brit hazai össztermék 0,7 százalékával egyenlő összeggel emelkedne, viszont az élénkítés a brit GDP-értéket csak 0,3 százalékkal növelné.

A cég szerint a G20-ak részéről a gazdaságélénkítés legmegfelelőbb formája az adócsökkentés lenne, a cselekvésnek pedig "most van itt az ideje", mivel minél hosszabb ideje van a "deflációs dugóhúzónak" a kifejlődésre, annál több "munícióra" van szükség a jelenség kezeléséhez.

A defláció elmélyülése a meglévő adósság reálköltségeinek növekedése mellett azért is veszélyes jelenség, mert a kialakuló deflációs várakozás - az árak hosszú távú további csökkenésének valószínűsítése - a fogyasztási kiadások halasztását eredményezheti, ami viszont súlyos recessziós kockázattal jár, tovább növelve a deflációs kockázatot is.

A globális növekedési kilátások más nagy londoni házak megítélése szerint is egyre borúsabbak.

A JP Morgan bankcsoport, amely minden hónapban közzéteszi a világgazdaság egészére kivetített, a legnagyobb nemzetgazdaságok feldolgozó és szolgáltatási szektorainak teljesítményadataiból hozzáadott-érték-súlyozással képzett saját, összesített beszerzési menedzserindexét (BMI), júniusról szóló legújabb kimutatásában közölte, hogy az általa kiszámított összágazati kibocsátási mutató a múlt hónapban 1,8 ponttal 50,3 pontra csökkent.

A ház szakelemzőinek számítási modellje szerint az idei második negyedév globális BMI-mutatóinak átlaga 1,7 százalékos, éves szintre átszámított világgazdasági növekedésnek felel meg, ám a JP Morgan által júniusra kiszámolt globális havi BMI-mutató már alig 1,1 százalékos éves világgazdasági növekedési ütemre vall.

A ház elemzői közölték, hogy emiatt lefelé ható kockázatok érvényesülnek arra a prognózisukra, amely szerint a mostani, harmadik negyedévben 1,9 százalékra gyorsul vissza a globális GDP-növekedés.

Forrás: MTI